A búza legfontosabb kultúrnövényünk: a magyar ember kalóriaigényének mindegy 20%-a búzából származik. A búza és a kenyér fogalma szinte elválaszthatatlan egymástól. A termesztett növények sorában a búza nemzetség – eltekintve a gyümölcsfáktól – igen sok fajjal van képviselve. Több, mint 5000 ehető növényfaj van a Földön, de csak néhány száz járul hozzá jelentősebben a táplálkozáshoz. Ezek közül 15 adja a táplálék 90%-át, és ennek mintegy kétharmada a három nővényből: a rizsből, a búzából és a kukoricából ered. A termesztett búza őshazájának a Kr. előtti 6000 - 5000 közötti időből általában a Közel - Keletet – a ,,  Félholdat”: régebben  Anatóliát – újabban a Kaszpi- tenger vidékét – szokták mondani, de feltehető, hogy távolabb keletről származik. A búzatermesztés az Óvilágban a történelem előtti korokban nyúlik vissza. Egyiptomnak a Hűkszoszok berontását megelőző ősrégi emlékei vannak róla a régi görögökkel együtt eredetét mesés személyekhez – Íziszhez, Céreszhez,  Triptolemoszhoz – kötik. A búzát mintegy 5700 éve termesztő kinainak a búzát ,,az ég ajándékának” tekintették, a Sen- Nung vagy Chin- Nong császár alapította évenkénti ismétlődő szertartásokon-, amelyek alkalmával öt élelmezésszempontjából legfontosabb magot vetettek el ünnepélyesen – a rizs,a szerecsen köles, a szójabab és a muhar mellett a búza volt az egyik legfontosabb növény. (Amúgy a kínaiak az iménti öt növényt kínai eredetűnek tartják). A búza neve a kínaiaknál ,,mai”,a szanszkritban ,,sumana” vagy ,,godhuma”, a héberben ,,chittah” és az  egyiptomiaknál ,,br” volt. A termesztett búzafajok a pázsitfűfélék (Poaceae-k) családjába tartoznak és a Triticum és az Aegilops nemzetségből származnak. A legtöbb kultúrbúza eredetéről közel sem egységes a kutatók véleménye. A búza (Triticum) boeoticum Boiss.) származtatják: feltehető az is, hogy az örmény búza (Triticum urartu Thum.) nem a vad alakorból, hanem egy, vele, párhuzamos evolúcióval fejlődő, mára már nyomtalanul eltűnt közös őstől származik.
Az Alakor (Triticum monococcum subsp. L. Monococcum) a Vad alakorból (Triticum boeoticum Boiss.) közvetlenül fejlődőt ki. A vad alakor természetes úton spontánul kereszteződött a Kecskebúzával (Aegilops speltoides Tausch.) (vagy újabb feltételezések szerint az Aegilops searssi fajjal): így jött létre a Vad tönke (Triticum monococcum L.) és a tetrapolid sorozat, amelybe tartozik a Durumbúza (Triticum durum) is. A csupasz szemű formák, mint a Kenyérbúza (Triticum aestivum ssp. Vulgare), a Törpe búza (Triticum aestivum subsp. Compactum [ost.] MacKey) és a faj törzsalakla, a Vad tönke, esetleg a tönke (Triticum aestivum ssp. Compactum Spelte) és a Gömbszemű búza (Triticum aestivum ssp. Sphaenococcum) a búza pelyvás szemű formáiból (a tönkölyből [Triticum aestivum ssp. Spelta] és a Grúziai búzából [Triticum aestivum ssp. Ssp. Macha]) alakultak ki. Carl Linné annak idején hét búzafajt különböztetett meg (Triticum monococcum, spelta polonicum, aestivum, hybernum, compositum és turgidum), a tavaszi és az őszi búzát T. Villars Triticum vulgare néven foglalta össze. Desfontaines pedig leírta a kemény búzát (Triticum durum). Augusi Schultz (1913) a búzafajokat a természetes rokonsága alapítják három fejlődési sorba, osztályozta, mint: alakorsor, kétszemű sor és tönkölysor. Mindhárom sornak megvan a maga jellemző kromoszóma-száma, és pedig az alsósorban – amelyet a búzanemzetség diploid alapsorának kell tekintenünk – n=7, a kétszemű (sejttanilag tetrapolid) sorban n = 14, végül a tönköly (sejttanilag hexaploid) sorban az n= 24. Flanksberger az alakorsornak a Monococca, a kétszemű sornak Dicocca és a tönkölysornak a Speltoida nevet adta. Ebből is látható, hogy a búzafajok és fajták rendszertani besorolása sokáig problematikus volt, és ma sem egyértelmű.
A búza nemzetségbe (Triticum) számos faj tartozik, amelyek kromoszóma számuk alapján mai tudásunk alapján három csoportba (sorozatba) oszthatók.