A spárgatök, a sütőtök, az úritök, a cukkíni és a patisszon egy részének – legalább is a ,,hagyományos” eredeztetés szerint – őshazája Dél- és Közép- Amerika és onnan a XVI. század folyamán került ide, Európába. De Candolle (1896) azonban kételkedik újvilági származásuk felől. Az ókori egyiptomi és római írásokban – így Plinius História Naturális című művében – szereplő,,cucurbita” és a görög ,,colocyntha” feltehető, hogy egy cukkínihez (Cucurbita pepo var giromontii) hasonló valamilyen háziasított, de az óta kiveszett pézsmatökféle volt. Ezt a nézetet közel sem minden kutató osztja mondván, hogy ezen fajoknak az őshazája az Újvilág. A tökfélék termésének húsa főként állati takarmány, de sütve, főzve emberi eledel is, olajos magvait pörkölve szegények és gyermekek rágogatják. Egyes régebbi szerzők  Cucurbita pepo alá mindazon újvilági tökfajták egy részét (a Pézsmatököt, a Fügefalevelű tökök, a Patagóniai tököt, a Brazíliai tököt, a Húsos belű tököt, de a patisszont is) foglalták, amelyeket Carl Linné ,,töknek” nevezet, azaz a különböző tökfajtákat csak változatnak tekintették. Kúszó tökféle, amelynek hosszúra nyúlt gyümölcsét a tropikus Ázsiában manapság nagyra becsülik, és mint az uborkát, főzve eszik. Őshazája De Candolle (1896) szerint az Indiai-szigetvilág, mások szerint Amerika trópusi területein őshonos. A Cucurbita moschata-val és a Cucurbita Mixta–val együtt Közép-Amerikából, a Cucurbita maxima pedig Dél-Amerikából származik. Magyarországról az első adatunk az amerikai eredetű ,,klasszikus tökről”- a spárgatökről – 1536-ból Oláh  Miklóstól, , aki arról emlékezik meg, hogy a töknek sok fajtáját termesztik. ,, Lehetséges, hogy a Kárpát-medencében is az őshonos lopótökre (Lagenaria siceraria [Mol] Stadley provar. Clavata) vagy a kabaktökre (Lagenaria  siceraria [ Mol] Stadley provar. Gourda) gondolt, ugyanis a lopótök és a kabaktök szemben a fenti fajokkal óvilági származású…” (Gyulai Ferenc 1999.p.44.). Amikor a XVI. század első felében Európába bekerült az újvilági tök, azt a magyar szántóföldeken nagy mértékben termesztették és annak sok fajtáját a piacokon árusították. Hajdúböszörményben az ólaskerteket ,,tökös kertnek” nevezték. Lippay János 1664-ben megjelent Posoni kert című munkájában a spárgatököt már termesztett tökként említi. E főzelékféle a magyar étkezéseknél soha nem játszott jelentős szerepet. Nálunk két fajtáját termesztették; az indátlan, hengeres termésű Guggonülő vagy Guggu tököt és a hosszú indájú, gömb alakú Laskatököt. Ez utóbbi neve Istengyalulta tök volt, mert gyalulás nélkül is vékony szeletekre válik szét. A paraszti gazdaságok takarmányszükségletét a Disznótök és a nagyra megnövő, Újvilágból Európába került Sütőtök vagy Óriástök (Cucurbita convar, maxima Dutch. Régi nevén Cucurbita maxina Duchesne ) biztosította . Két változatát különböztetjük meg: a Sárgatököt és a Turbános tököt. Sütőtök termesztéséről Nagydobos vált híressé olyannyira, hogy a Nagydobosi sütőtök termesztett fajtává lépett elő. Ma elsősorban Zalában és az Őrségben termesztik. Szalafőn ismert mai fajták: Póci tök, Uri tök, Takarmánytök (Cucurbita pepo cunvar. Macrocarpa), Guggu, Lipu és Dísztök (Cucurbita pepo convar. microcarpa). Az utóbbi évtizedekben nemesítették a Magyar Vecsési indás spárgatököt, amelynek termése hosszú , hengeres, héja vajszínű , érett állapotban narancssárga. Húsa sárgásfehér,

Szántóföldi termesztésre alkalmas. Ismert még az Olajtök (Cucurbita pepo convar. styriaca) .

A magyarországi tökmagolaj készítése – ütése – a  XVIII. Századi Nyugat-Dunántúlhoz kötődik.

Veszelszki (1798. p. 183) írta: „A tök magvából , már nem sok helyen Magyar országban olajt ütnek , és zsír helyezz élnek vele…” Többnyire pirítással, meleg sajtolással ütötték az olajat Borcsányi, 1804. p. 23.) . Az olaj használata az olajos növények elterjedése a XVIII. századtól a katolikus vallás előtérbe kerülésével, a böjti napok szigorú betartása miatt nőtt meg. Az 1832-ben (Kresznerics II. p. 92.) már szerepel a „tök-magolaj”. Kardos L. (1943. Pp. 91-93) így írta le az őrségi olajsajtolást:

„ A pirított magot melegen beleöntik a kosárba, a kosarat meg a satuba szorítják. A bádogsajtárba csurgó olajat kis szitán szűrik meg. Régebben a szőlő- meg a gyümölcs- préseléshez hasonló kis fából ácsolt olajpréseket alkalmaztak. A pirított magot forrón beleöntötték egy tiszta vászonruhába, vászontarisznyába és így helyezték bele a prés garatjába és a ruhával együtt sajtolták ki. Egy helyütt arról van említés, hogy a hasonló módon kezelt tökmagot két hosszanti gerenda közé szorították, és így préselték ki az olajat…” Az Őrségben a tökmagolajjal különböző salátákat készítettek, de ezt tették a savanyú káposztába, a főttkrumpliba, a zöldbabba, a babba, a fejes és uborkasalátába, sütöttek benne kenyeret, almafánkot, kukoricapogácsát és tört krumplihoz is ették . A nyers olajat égési sebekre tették gyógyítással és „a tökmagolajat másnaposság ellen” is isszák (Kozár 1996).

Sajátos Magyar ételnek számit a natúr vagy sózott tökmag, amelyet héjasan, héjmentesen, vagy szárítottan natúr vagy pörkölt és sózott formában fogyasztanak. A héjmentes pörkölt termék 15-20 mm hosszú, 5-8 mm széles, zöldes színű, lapos, ovális, ropogósra pirított jellegzetes ízű és illatú mag. A héjas változatnál a magvak mintegy 20-23 mm hosszúak, 8-10 mm szélesek, laposak, oválisak és fehérszínűek. A XVI. században Amerikából az országba került úri tök (Cucurbita pepo L.) és a sütőtök (Cucurbita maxima Dutch) magjait már ebben az időben is fogyasztották, mert azokat „édesnek és igen kellemes ízűnek találták” (Matthiolus Pietro Andreas, 1586) . Már e század második felében a szántóföldeken „a tök számtalan válfaját termesztették” (Oláh, 1891). A töktermelés a Jászságban olyannyira elterjedt, hogy 1720-ban már dézsmára kötelezett termék volt.

A XX. században termesztésének „a tökmagnak nagy divatja lett az Őrségben, pl: Szalafőn, a szárított tökmagot sok háztartásban dió vagy más helyett használták…” (Pável, 1949) A tökmag ízletes és tápláló, szárazanyag tartalma 40-45 %-a olaj, 30-35 %-a fehérje. Régebben a szegények csemegéje volt. Ma sütemények és pékáruk készítésénél is felhasználják.