A  Magyarság konyhakertművelését Gyulay Ferenc ( 1994 ) a következőkben foglalja össze:

,,A növényleletek arra utalnak, hogy a honfoglaló Magyarság fejlett földművelési és növénytermesztési ismeretekkel érkezett a Kárpát-medencébe. Ezek az ismeretek itt, a Kárpát-medencéden kovácsolódtak egységbe. A létrejött termesztési kultúra a honfoglalástól a XIII. századig törzsmentes fejlődést mutat”. Nem ismerhetők fel benne – bár elméletileg hatással voltak a betelepülő Magyarokra – az ősi, helyi lakók födművelési és növénytermesztési ismeretei, ugyanakkor a hun és az avar konyhakerti-művelés beolvadásával is számolni kell. Ez utóbbiak azonban alig különbözik Árpád népének ismereteitől.

„A honfoglalás idején már a magas fehérjetartalmú hüvelyes növényeket is szívesen termesztették. Konyhakerti növénykultúrára utal a Visegrád-várkertdűlő IX-XI. századi településének feltárásakor előkerült Főzeléklencse ( Lens culinaris ) és Lencsebükköny ( Vicia sativa var, lentisperma ) magvakkal teli tál töredéke. Megítélésünk szerint a Sudár Borsó (Pisum elatius)  a fenti hüvelyesek gyomnövénye volt. A fenti növények mellet korai településünkről dióbab magjai is kerültek elő” (Gyulay Ferenc, 1994).