A házinyúl az egyik „legfiatalabb” háziállatunk.

A nyúlfélék – Leporidae-k az egész világon elterjedtek, mivel az ember mindenhova magával vitte és a nyulak ott a helyi körülményekhez, jól alkalmazkodtak.

Európában a nyúlfélék családjának két neme ismert: a házi nyúl vad őse az üregi nyúl (erről a vadakról szóló fejezetben szólunk), és a házi nyúl, vagy „tuljdonképpeni nyúl”.

Az üregi nyúl legnagyobb európai előfordulása az Ibériai-félszigeten volt.

Bár ősét – az üregi nyulat (Oryctolagus cuniculus) – már a rómaiak is tartottak leporáriumokban, nyulaskertekben – és a helyőrségekben magukkal vitték, az igaz háziasítás csak a XIV. század táján, a francia kolostorokban kezdődött és egyesek szerint még ma sem fejeződött be.

Egyik római költő írta a nyúlról, hogy „Quadrupetes glória príma Lepus” – azaz „a négylábúak közül legkiválóbb a nyúl”.

A nyúl a hiedelmekben és az ábrázolásokban a középkorban a vadászatot, a félelmet, az ördögi csábításoknak kitett embert és a bujaságot képviselt, de ugyanakkor a rossz hajlamok legyőzőjeként is ábrázolták.

A házi nyulakat évszázadokon át félvadon, körülfalazott kertekben, folyok, tavak szigetein – ugyancsak leporárumokban-tartották, majd szaporították őket (erre emlékeztet a Margit-sziget hajdanán, a,,

Nyulak szigete „is), és csak a fölös szaporulatot fogdosták ki közülük.

Később istállókban, vermekben tartották: innen gyakran sikerült a nyulaknak kiszabadulniuk és a környéket benépesíteniük.

A nyulaknak-, mint tápláléknak- akkor nőtt meg a jelentősége, amikor várakat-városokat ostromolták és lakóit kiéheztették.

Mivel a nagyállatokat elpusztították, az udvarvégi kertekben a hulladékokkal táplált nyulak sok életet mentettek meg.

Igazi nyúltenyésztésről csak a XIX. század óta beszélhetünk, de, fajtákról”ekkor még szó sem volt.

Gazdasági jelentősége egyre fokozódik, jóízű, fehér, zsírszegény és finom rostú húsa nálunk is egyre népszerűbb.

Gereznájából prémet, szőréből kalapfilcet gyártanak.

Rendkívül szapora, vemhességi ideje mindössze 30 nap, az 5 hónapos nyúl, pedig már tenyészérett és egy alomból akár 6-10 fiat is felnevel.

Erről írta 1690-ben Miskolczi Gáspár, református lelkész, hogy „a nyúl mennél inkább fogdostatik, annál inkább szaporodik… igen-igen buja állat ez, és mindenkor csak a bujálkodásban foglalatos…

”Miután minden háztáji állatnál kisebb abrakigényű, a tenyésztők olcsó és jól jövedelmező húsforrása.